Metszéspont: az elektronikus zene és a design
Alapvetően a design és a zene sok ugyanazon folyamaton és célon osztozik. Mindkét művészeti forma magában foglal egy maroknyi alapvető elemet (a zene esetében a hangokat, a hangerőt, stb.), valamint az elemek megfelelő elrendezését a kívánt eredmény elérése érdekében. De konkrétan a design és az elektronikus zene kapcsolata különösen erősnek tűnik egy másik okból: egy jó dizájnnal sokkal jobban kifejezhető az elektronikus zene kimondhatatlan öröme, mint szavakkal vagy bármi mással. "Mivel annyira elvont, az elektronikus zenének együtt kell működnie a dizájnnal, hogy megmutassa magát a világnak" - mondta Gemma Curtain, a londoni Design Múzeum kurátora. A múzeum jelenleg az Electronic: From Kraftwerk to The Chemical Brothers kiállítását tartja, mely a fentebb említett kapcsolatra összpontosít.
A kiállítás monikere ellenére a lefedett korszak a Kraftwerk 70-es évek eleji tiszta elektronikába való átmenetét megelőzően kezdődik. Az elektronikus zene embrionális korát 1901-től bemutató, praktikus ütemterv ad helyet, amiben egy kis múzeumi teret kapnak a szintetizátor nyomkövetők munkáinak krónikásai is, mint Daphne Oram és Delia Derbyshire. Különösen érdekesek a korai elektronikus eszközök, mint a Croix Sonore és az Ondes Martenot, valamint a későbbi furcsaságok, pl. a Gmebaphone2. De a kiállítás valódi középpontja a Kraftwerk-kel kezdődik - a csapat futurizmusának ostobának tűnő ötleteinek változatai termékeny talajt biztosított a kreatív tervezőmunkához is. Első lépésként időt kell szánnunk arra, hogy megtekintsük a bájos és effektív 3D-s animációt, amely a dátumokat mutatja be.
A kiállítás monikere ellenére a lefedett korszak a Kraftwerk 70-es évek eleji tiszta elektronikába való átmenetét megelőzően kezdődik. Az elektronikus zene embrionális korát 1901-től bemutató, praktikus ütemterv ad helyet, amiben egy kis múzeumi teret kapnak a szintetizátor nyomkövetők munkáinak krónikásai is, mint Daphne Oram és Delia Derbyshire. Különösen érdekesek a korai elektronikus eszközök, mint a Croix Sonore és az Ondes Martenot, valamint a későbbi furcsaságok, pl. a Gmebaphone2. De a kiállítás valódi középpontja a Kraftwerk-kel kezdődik - a csapat futurizmusának ostobának tűnő ötleteinek változatai termékeny talajt biztosított a kreatív tervezőmunkához is. Első lépésként időt kell szánnunk arra, hogy megtekintsük a bájos és effektív 3D-s animációt, amely a dátumokat mutatja be.
Ezzel kezdve a kiállítás mindenféle műtárgyak és installációk útján követi az elektronikus zene által, az azóta eltelt évtizedekben elért szédítő irányait, eredményeit. Ahogy végigmegy az ember a múzeumon, egy-egy lökést kap, hangos kommentárokkal, kitöltve az üres helyeket (fejhallgatót érdemes vinni!). Jelentős figyelmet kap az Egyesült Királyság, ami nem meglepő, tekintve az ország hatalmas hozzájárulását az elektronikus zene fejlődéséhez. A régóta szórakozó társaságokban, a Ben Kelly és Peter Saville által tervezett Haçienda klub egész biztosan nosztalgiát ébreszt majd, pl. a szabad tombolásról vetített backflash részek (hétről-hétre közel 11ezer fiatal engedte szabadjára magát az ecstasyval és egyéb drogokkal a klubban).
Az elektronikus zene természetesen globális jelenség és a múzeum olyan finomságokat is tartalmaz, mint Jean-Michel Jarre francia szintetizátor-istenség "elképzelt" stúdiója; Keith Haring new york-i klubestekre tervezett szórólapjai; Andreas Gursky fotói hatalmas német rave-partikról és Björk csodálatos robot-videóklippje; vagy a jelentős művészek és DJ-k által viselt maszkok. Bár ezek még mindig csak a felszínt karcolják, képviseltetik még magukat az olyan úttörők, mint a house keresztapja Frankie Knuckles, a detroit-i techno-újító Juan Atkins és a tánczene további képviselői. A termékek tervezői sem maradnak ki e körből, melyek a dobgépek rajongói örülhetnek: Visitor, vagy a Motor City maestro Jeff Mills és Yuri Suzuki kollaborációja a Pentagram tervezőcég részéről: a Roland TR-909 minden egyes darabját átviszik egy reflektív futurisztikus élőzésbe.
Az elektronikus zene természetesen globális jelenség és a múzeum olyan finomságokat is tartalmaz, mint Jean-Michel Jarre francia szintetizátor-istenség "elképzelt" stúdiója; Keith Haring new york-i klubestekre tervezett szórólapjai; Andreas Gursky fotói hatalmas német rave-partikról és Björk csodálatos robot-videóklippje; vagy a jelentős művészek és DJ-k által viselt maszkok. Bár ezek még mindig csak a felszínt karcolják, képviseltetik még magukat az olyan úttörők, mint a house keresztapja Frankie Knuckles, a detroit-i techno-újító Juan Atkins és a tánczene további képviselői. A termékek tervezői sem maradnak ki e körből, melyek a dobgépek rajongói örülhetnek: Visitor, vagy a Motor City maestro Jeff Mills és Yuri Suzuki kollaborációja a Pentagram tervezőcég részéről: a Roland TR-909 minden egyes darabját átviszik egy reflektív futurisztikus élőzésbe.
"Az elektronikus zenének együtt kell működnie a dizájnnal,
hogy megmutassa magát a világnak."
Gemma Curtain, The Design Múzeum
hogy megmutassa magát a világnak."
Gemma Curtain, The Design Múzeum
A kiállítás pitsopjának párja a Kraftwerktől a The Chemical Brothers-ig a kiállítás legteljesebb pillanataival büszkélkedhet. Laurent Garnier, a párizsi állatorvos egy sor mixet állított össze, amelyek elektronikus-zenetörténeti órákként szolgálnak. Mindemellett a díszletek a kiállítás egész időtartama alatt játszanak: az 1024 Architecture Core installációján belül a zenére 24ezer LED fényforrásból és 81 db három méteres LED-rúdból álló hipnotikus hang-érzékeny effekt gyakorol hatást az emberre. Tovább sétálva a kiállítás utolsó állomása Adam Smith és Marcus Lyle, a Chemical Brothers kreatív igazgatóinak filmje: a zenekar örömteli reflekciója, Got To Keep On címmel hatalmas képernyőn, fantazmagórikusan beöltözött táncosokkal és intenzív fényhatásokkal szórakoztatja a látogatót.
Mielőtt azonban elérné az ember ezt a pontot, fel kell készülni a lenyűgöző további installációkra, amelyben helyet kapott a sui generis producere, az Aphex Twin és az extrém-AV Whiz Weirdcore közötti partnerségből született Aphex Twin's Collapse is, elmecsavaró látványvilággal, melyben felsejthető a társaság jövőbeni kooprodukciója is.
A fentiek csupán egy kis mintavétel és persze tudjuk, hogy nem helyettesíti az illegális bulikat egy alagsorban, szédítő örömmel élvezve a basszust a mellkasunkban, vagy egy napsütéses fesztivált a tömött tánctér közepén - de nem is erre hivatott. A kiállítás maga egy fantasztikus műsor, amely tisztelettel adózik az elektronikus zene dicsőséges múltjának, jelenének és jövőjének.
A kiállítás előzetes foglalás után megtekinthető Londonban, 2021. február 14-ig.
A múzeum és program weboldala >>> https://bit.ly/34rCwuO
A fentiek csupán egy kis mintavétel és persze tudjuk, hogy nem helyettesíti az illegális bulikat egy alagsorban, szédítő örömmel élvezve a basszust a mellkasunkban, vagy egy napsütéses fesztivált a tömött tánctér közepén - de nem is erre hivatott. A kiállítás maga egy fantasztikus műsor, amely tisztelettel adózik az elektronikus zene dicsőséges múltjának, jelenének és jövőjének.
A kiállítás előzetes foglalás után megtekinthető Londonban, 2021. február 14-ig.
A múzeum és program weboldala >>> https://bit.ly/34rCwuO